2013. június 8., szombat

5. rész Péntek-tek-tek

Először is szeretném megköszönni, a 276 olvasót, és 4 feliratkozót ♥ Kommentelni is szabad édeseim :) Lehet, hogy a részeket egy bizonyos számú komment után hozom majd. Szóval 4 komment, és következő rész!! Nem is rabolom tovább az időtöket, jó olvasást!

5. rész Péntek-tek-tek
Kisírtam magam, ahogy csak lehet. Megigazítottam sminkemet, majd elővettem laptopomat és felmentem Twitterre, Skypera pedig automatikusan bejelentkezik a gépem. Öt percet böngésztem a bejegyzések között, és csörgött Kendall.
- Szia, cica. Képzeld, jó hírem van!
- Szia, macikám- még egy kicsit rekedtes volt a hangom a sírástól.- És mi az?
- Először mond el, mi a baj. Látom a könnyeket a szemedben.
- Hát... igazából Daniel elhívott a bálba. Visszautasítottam, és Rebecca szememre hányta, hogy mit tettem.
- Ó, sajnálom. De miért utasítottad vissza? Nem kellett volna csak azért, mert együtt vagyunk.
- Mert szeretlek, és az nap megyünk hozzátok. Mi a jó hír?
- Én is szeretlek. Az, hogy Logan áldását adta ránk.
- Ez komoly? De... de hogyan?
- Látta, hogy hogy nézünk egymásra, és azt, hogy így szeretjük egymást.
- Úristen! Imádlak! Ha most ott lennék, tuti a nyakadba ugranék.
- Én is nagyon-nagyon szeretlek!- mosolyodott el.
- Mennem kell. Becsengettek. Szia!
- Csók! Szia!
Ez a nap hamar eltelt, hazamentem,pihentem, és elkezdtem összepakolni. Csütörtökön nem sok minden történt, de itt a péntek. Indulunk LosAngelesbe. Anya kora reggel ébresztett. Elkészültem-már amilyen kómásan tudtam- majd találkoztunk Rebivel, és felültünk a repülőre. Ebben a két napban nem nagyon szóltam hozzá.
- Figyelj, Car. bocsánatot szeretnék kérni a szerdán történtekért. Nem komolyan gondoltam, csak lehet, hogy egy kicsit féltékeny lettem- szólalt meg ő legelőször.
- Semmi baj. Még van tíz óránk landolásig, úgyhogy alszom egy kicsit.
- Oké. Mqajd keltelek, ha kell- elaludtam. Azt álmodtam, hogy James csak azért jár Rebbel, mert féltékennyé akar tenni. Ez furcsa volt, de nem álmodhattam tovább, mert bestem rángatni kezdett.
- Hahó! Landolunk!!- mondta izgatottan, s három perc múlva már az aszfalton gurult a gépünk. Mikor leszálltam, szinte beleugrottam az én egyetlen Kendallom nyakába, s ajkunk tökéletesen egy csókra forrt össze.
- Khm, Car!- szólt ránk Logan.
- Bocsi, de tudod milyen nehéz volt kibírni ezt az egy hetet?!- mondtam, majd Loganhez bújtam.
- Jaj, húgi, nagyon hiányoztál- ölelt meg szorosan, úgy, hogy majdnem kiszorította belőlem a szuszt. Végigöleltem a többieket is köszöntés képpen, majd néztem, ahogy Becca és James együtt, kézen fogva mentek. Odamentem Kendizzzlehez, és átkaroltam. Viszonozta ölelésemet, és elindultunk a csomagokért. Megfogtam bőröndöt, amit az én K-dogom kikapott a kezemből, a másikkal a kezemet fogta. Tíz perc múlva bent voltunk a fiúk házában.
- Szóval- kezdte a mondandóját Logan- kevés a szoba, sok az ember. Hogy osztjuk fel? Egy biztos: Car velem lesz!!
- Húzzunk neveket- adta hülye ötletét Carlos.
- Nem. Az úgy nem jó, mert összekerülhet bárkivel, és ha Kendallal lenne együtt, nem szeretném, ha lenne bármi is- kelt ki magából.
- Nyugi, nem lesz. Amúgy meg mindenki benne van, szóval húzunk- biztatta K.
- Los felírta a neveket egy-egy cetlire, és húztunk. Senki nem erre az "eredményre" számított...

8 megjegyzés: