2015. június 15., hétfő

28. rész- A randi

                                                            28. rész

Evés után elmosogattam, közben James átölelte a derekamat.
- Szóval, megyünk randizni?- kérdezte.
- Menjünk. Megérdemelsz még egy esélyt.  De most engedj el, mosogatnom kell.
- Egy pici pusziért.
- James, nem kapsz puszit a randiig. Mikor megyünk?
- Este nyolc?
- Huu, gyorsan össze kell szednem magam- gyorsan végeztem, majd elmentem készülődni, mert majdnem hat óra volt. A hajamat begöndörítettem, kisminkeltem magam, majd kiválasztottam egy fekete-fehér összeállítást egy kék hajpánttal, majd lőttem egy képet, és feltoltam twitterre egy képaláírással: "Igenis, az álmok valóra válnak!" Összepakoltam egy -a szerelésemhez illő- táskába a legfontosabbakat, mint telefon, pénztárca, iratok, zsepi, szájfény, tükör, stb., és mivel lassan ott állt az idő, beleugrottam a kedvenc tornacsukámba (fekete-fehér csillagos Converse) és leszaladtam a lépcsőn. James már lent várt engem egy dobozzal a kedvenc csokimból.
- Azta, de jól nézel ki!- üdnvözölt.
- Te sem panaszkodhatsz- elnevettem magam, majd egy kicsit lehajtottam a fejem, hogy ne látszódjon az, hogy elpirultam. Átadta a csokit, majd a karját nyújtotta, hogy belekaroljak.
-  Menjünk.
- Sziasztok!- köszöntem el a többiektől. Kiléptünk a kellemes nyári estébe.- Hová megyünk?
- Majd meglátod. De előre tudom, hogy imádni fogod. Kinyitotta nekem a kocsiajtót, majd beült a sofőrülésre, és mentünk. Megbíztam benne. Valahogy éreztem, hogy életem legjobb döntése ez a randi. Negyedóra kocsikázás után egy ismerős helyen találtam magam.
- Emlékszel Car? Ez az a hely, ahol először találkoztunk.
- Igen. És ez az a hely, ahová akkor rohantam, amikor... Amikor először megcsókoltál.. Mindenki előtt- könnybe lábadt a szemem.
- Királylány, emeld fel a fejed, mert leesik a koronád- két ujjal állam alá nyúlt, felemelte, maga felé fordított és megcsókolt. Mindent beleadott ebbe a csókba. Minden érzését, minden szemrehányását, amit az időért tett, hogy ennyit kellett rám várjon, minden szerelmét, minden vágyát. Mindenét. És rájöttem, hogy imádom. Nem tudom meghatározni pontosan, hogy mi az a tulajdonság, amivel megfogott, vagy mi amit annyira szeretek rajta. Ez mind-mind leírhatatlan. Élveztem a pillanatot, és egy percig sem haboztam, hogy visszacsókoljam.
- Szeretlek- súgtam bele hosszúra nyúló csókunkba.
- Erre vártam, amióta ismerlek. Én is szeretlek Téged, Caroline- ahogy kimondta.. Valami bizsergő érzés futott végig rajtam.- Egyébként ne hidd, hogy itt vége a meglepetéseknek- kacsintott, majd megfogta a kezem, és a parkba siettünk. Ami ott várt rám, na arra aztán tényleg nem számítottam volna. rózsaszirmokkal végigszórt ösvényen mentünk egy lepedőig, amin egy piknikkosár volt, körberakva fáklyákkal, hogy lássunk. Gyönyörű volt az egész.
- Ez csodálatos!- bámultam, mint aki még sosem látott pikniket. Na jó, ilyet nem is talál mindennap az ember.- Te aztán kitettél magadért- öleltem meg Jamest.
- Csak le akartalak nyűgözni- mondta, közben viszonozta ölelésem.
- Hát ez sikerült!- rebegtem még mindig a meglepettség hatása alatt állva.
- Örülök neki- mosolygott, majd leült. Én is követtem.- A kedvencedet csináltam.
- Csak nem?- csillant fel a szemem.
- De. Majonézes kukoricasaláta és rántott húsos szendó- nyújtott át nekem egyet.
- Honnan ismersz ennyire?- nevettem.
- Hát, kiskorunk óta ismerjük egymást, és van egy bátyád is, aki minden  titkodat képes kiadni.
- Oh, gondolhattam volna- mosolyodtam el megint, majd elkomolyodtam.- James, te vagy a legjobb dolog, ami történt velem. Szeretlek.
- Caroline, én is pont így érzek- mondta, majd szerelmünket megpecsételtük egy csókkal.

2015. június 14., vasárnap

27. rész- Megint alakít..

Sziasztok! Nem írok kisregényt, hogy miért folytatom a blogot, de remélem mindenki örül neki. Íme, hozom a követező részt. Jó olvasást!

27. rész
- Kendall, légyszi. Engedj el- kérleltem, de nem tágított. Érezni lehetett rajta, hogy már nem szomjas.
- Nem. Beszélnünk kell. Kezdjük újra.
- Nekünk nincs mit újrakezdeni. Dobtál, kész. VÉGE. Értsd meg- kicseleztem, és felmentem. Elmerültem gondolataimban. Miért van az hirtelen, hogy a bátyám összes haverja velem akar összejönni? Miért van az, hogy Rebeacának tönkre kellett tennie mindent? Egyáltalán miért gondolok rá akkor, amikor el kéne engedjem az életemből? Átvert, megszegte az ígéretet, amit még kislányként tettünk. Úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna, ahogy kimondtuk: Barátok a bajban is! A francba.. Miért? Miért kellett csalódnom? Remek nyaram van, mondhatom. Kimentem a medencéhez, messzebb a zajtól, mert saját gondolataimat sem hallottam bent. Elegem van.
Egy pár perc elteltével kijött Logan. Pont rá volt szükségem, Ő az egyetlen, aki biztos az életemben.
- Hey, Sütike, te mit keresel itt?- szólított meg.
- Hosszú történet. Te hogy kerülsz ide?
- Tudtam, hogy szükséged van rám. Nem találtalak bent, és éreztem, hogy valami nincs rendben.
- Túl jól ismersz..- paskoltam bele vállába, majd elmeséltem neki a friss eseményeket.
- Húgi, vonzod a bonyolult helyzeteket- közölte, majd magához húzott.
- Nem tehetek róla, egy szerencsétlen vagyok- ennél a mondatnál már könnyesek lettek a szemeim.- Igazából, ha a három srác közül egyik is szeretne, most nem Te ülnél itt vigasztalni.. Szerintem.
- Lehet, hogy igazad van. Nem jössz vissza?- kérdezte.
- De. Végül is, ha azt kell mutatnom, hogy boldog vagyok.
- Menjünk!- felrántott a székből, és buliztunk tovább.
Hihetetlen kemény volt a másnap. Mindenkivel megváltozott a kapcsolatom mióta idejöttem. Kendallbe beleszerettem. Jamest nem tudom elképzelni mint barátom, nehogy csak egy éjszakára kelljek neki, Carlos meg.. Ő cuki, de még mindig olyan, mint a második bátyám. Emlékeimből előkutattam azt a ruhát, amit az állítólagos dupla randira vettem. Kitúrtam a szekrényből, és felvettem.
Azt gondoltam, ez valahogy segíteni fog. Még nem tudom, hogyan, de elindultam egy úton, amit követnem kell. Meg kell változnom. Nem lehetek az a kislány, aki eddig voltam, akivel csak játszadoznak. Ebből elég.
Lementem a nappaliba, de senkit nem találtam itthon. Bementem a konyhába, hogy igyak valamit, és ahogy a bátyám szokta, hagyott egy cetlit, hogy stúdióznak.
Főztem egy finom húslevest, aztán kihasználtam a magányt. Hihetetlenül jól esett. Visszavettem a farmerruhát, kiegyenesítettem a hajam, és vártam a fiúkat, akik 10 perc múlva, szó szerint beestek az ajtón.
- Azta, szörnyen néztek ki! Mi történt?
- Még akkor mentünk el, amikor aludtál. Nem akartunk felkelteni. Ilyenek leszünk egy héten keresztül, amíg folyik a felkészítés..- vázolta fel a tényeket röviden James. Itt meg kell jegyeznem, hogy még fáradtan, kusza hajjal is irtó helyes. Nem tagadhatom, na.
- Főztem húslevest. Kértek?- erre a kérdésre a nyöszörgés helyett, amire számítottam, mindenki felpattant, mint a kisgyerekek, odarohantak az asztalhoz, és elkezdték kántálni:
- Éhesek vagyunk! Enni akarunk!
- Hozom, csak hallgassatok.- csitítottam őket.
- Egyébként, ha itt tartunk, szívdöglesztően áll rajtad ez a ruha- ejtette ki elsőként a mondatot James, majd a többiek megerősítették.- Figyelem emberek!!- mindenki a srácra figyelt.- Khm, köszönöm. Itt, mindenki előtt szeretném elhívni  Carolinet randira.
- Ömm.. Ez... Ez hirtelen jött.. Nem tudom, mit mondjak.. Kérhetek egy kis időt?- kérdeztem, de szívem mélyén rögtön igent mondtam volna.
- Rendben. Később visszatérünk rá. Most pedig együnk!- kacsintott, majd leültünk, és ettünk.

2013. augusztus 31., szombat

26. rész Turné?!

Sziasztok! Mivel nmsokára suli, rendszert fogok bevezetni. Minden héten egyszer, VASÁRNAP kaptok részt.Köszönöm a 19 feliratkozót, és a majnem 6000 megtekintést, amit tőletek kaptam. A visszajelzéseket (kommenteket) is. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi embernek tetszik az, amit csinálok. Itt is a következő rész, amit ismét szívvel-lélekkel írtam. Jó olvasást!

26. rész Turné?!
A hírt mind, együtt közölték.
- Turnéra megyünk!- ordították, körülbelül mintha süket lennék.
- Ez remek! De velem mi lesz?!...- tanakodtam, mert egyedül nem maradhatok, hazamenni pedig most, hogy Becca is hazament, nem szeretnék.
- Ezen ne is törd magad..- kezdte Kendall.
- Jössz velünk!- kiáltották ugyancsak együtt.
- Egy gonddal kevesebb. Mikor indulunk?- tettem fel a kérdést.
- Egy hét múlva- válaszolt Logan.
- Ez remek! De felmegyek, és átöltözöm, mert nem készültem fel arra, hogy buli lesz- jelentettem ki, majd felfelé vettem az irányt. A zacskók között válogattam, hogy melyik ruhát is húzhatnám fel, mikor kopogtak.- Szabad!- adtam meg az engedélyt a belépni akaró illetőnek.
- Beszélhetünk?- nem fordultam meg, de a hang alapján tisztán tudtam, hogy Carlos lesz az.
- Mégis mit?- kérdeztem vissza flegmán, mire egy kicsit mosolyra húzódott a szája.
- Tudod te azt nagyon jól- fordította komolyra a szót.
- Carlos, ezzel csak összezavartál. Szeretem Kendallt is és Jamest is. És azt hiszem, hogy az, amit te tettél velem, ahogy te adtad a tudtomra, hogy szeretsz... Téged sem tesz közömbössé.
- Ez azt jelenti, hogy szeretsz?- csillantak fel szemei.
- Valamilyen szinten igen. De nem tudom. Magam sem vagyok biztos abban amit igazán érzek. Lehet, hogy a turné az, ami segíteni fog abban, hogy helyre tegyem magamban a dolgokat- éreztem hogy elpirultam, így tekintetem elkaptam a latin vérű srácról. Egy kicsit várt, majd állam alá nyúlt két ujjával, magafelé fordított, megcsókolt, és kiment. Ez a csók más volt. A legtüzesebb, amit rövid életem alatt valaha is kaptam.
- Szeretlek- rebegtem el félhangosan, mire rögtön számhoz kaptam. Hülye, hülye, hülye!! Hogy szerethetem őt?! Azonnal ki kell vernem a fejemből... Gondolgodtam, mire kikaptam a csomagból egy égszínkék, pánt nélküli, szívdekoltázsú ruhát, a mell részénél kövekkel kirakva, és egy ugyanolyan kék tűsarkút.Gyorsan magamra kaptam, felraktam egy hozzáillő sminket, hajamat átfésültem, és mentem is le a többiekhez. Carlos odasietett a lépcsőhöz, hogy megfogja a kezem, és ezzel lesegítsen.
- Akkor kezdődjön a buli!- Mondta james, majd egy távirányítóval csodát csinált. Diszkógömb ereszkedett le a plafonról, mindenfelé színes fények, és a zene is elindult, ami hihetetlen kreatív módon a bandától a Confetti faling volt. A szám közepén hihetetlen mennyiségú színes papír hullott ránk. Ehez kellett ám szervzés.. Elmosolyodtam, és mivel a tánctól szomjas lettem, kimentem, hogy igyak valamit. Éppen töltöttem ki a vodkanarancsot, mikor valaki átölelt.
- James vagy Carlos?
- Találd ki- szólt hozzám direkt elváltoztatott hangon, hogy ne ismerjem fel. Ezzel nem sokra ment, mert így is felismertem.
- James, kérsz te is?
- A francba! Túl régóta ismersz...- próbáltam kibújni öleléséből, de nem ekngedett.
- Engedj el, kérlek..
- Nem. Egy kicsi puszit kérek- hajtotta be fejét, hogy el tudjam érni.
- Nem kapsz, és engedj el.
- Különben?
- Szólok a bátyámnak.
- Akkor nem puszit kérek, csak azt, hogy gyere vissza a szobába, mellém.
- Vissza tuti, nem megyek. Ezt elfelejtheted. Nem fogod velem mégegyszer eljátszani azt, amit megtettél... Nem. Nem vagyok könnyű préda. Szeretsz? Közdj meg értem, és bizonyíts- mondtam, megittam a piát, kiszakítottam magam kezei közül, majd felfelé vettem az irányt, ám valaki megakadályozott.

2013. augusztus 20., kedd

25. rész Mit tegyek?

Sziasztok! Köszönöm ezt a 17(!!!) feliratozót és majdnem 5500 megtekintést. Eszméletlenek vagytok *.* Kezdem elhinni, hogy tényleg jó vagyok :D Két újabb díjjal gyarapodtam, amit ismételten nagyon köszönök. Jó olvasást a következő részhez!!

25. rész Mit tegyek?
A bátyám pillanatok alatt fent termett.
- Mi történt?- rontott be a szobába kopogás és köszönés nélkül.
- Carlos is szerelmes belém.De nem értem. Rám sem nézett, jelet sem mutatott, és most hirtelen közli, hogy ő nem bírja nézni, hogy akár Kendallal akár James-szel vagyok- panaszkodtam Logannek, miközben faltam a jégkrémet.- Mit tegyek?- néztem fel rá, miközben ő leült az ágy szélére.
- Azta. Ilyen helyzetben még én sem voltam, így nem tudom. Átjössz hozzám aludni, az fix. Egyikőjükkel sem maradhatsz együtt. Szerintem az lenne a legjobb, ha elmennél egy kicsit sétálni, vásárolgatni, hogy kitisztuljon a fejed- nyújtotta át a bankkártyáját.
- Köszönöm, Életke- mosolyodtam el, és megöleltem.- Nem is tudom, mi lenne nélküled. Már megőrültem volna.
- Azt azért csak nem. Nem is zavarlak tovább. Öltözz fel, és vidd el a kocsim is nyugodtan- kacsintott rám, és kiment. Gyorsan felöltöttem magamra egy Batmanes trikót, vele egy hosszú, citromsárga farmert.Kiválasztottam a kedvenc fekete magassarkúmat, amit szintén magamra öltöttem. Karkötőmet jobb csuklómra erősítettem, felhúztam egy gyűrűt és a fülbevaló sem maradhatott el kollekciómból. Megfogtam fekete retikülöm belepakoltam a fontosabb dolgokat, megigazítottam összefogott hajamat, és tettem fel egy szerény sminket is. Mikor késznek ítéltem magam, lerobogtam a lépcsőn, elkaptam Loggie-től a slusszkulcsot és kaptam tőle egy "az én húgom" nézést, majd köszönés nélkül távoztam. Első utam a Sarbucksba és megittam egy kávét, egy kis aprósütemény kíséretében. Következő állomás a pláza volt. Úgy döntöttem, hogy egy kicsit vadabbra veszem megszokott kis stílusom, így nem éppen a legegyszerűbb darabokat választottam ki.Cipő, és ruhák hada hevert a kocsiban hazafelé. A házhoz érve kíváncsian figyeltem az eseményeket, mert a fiúk név szerint James, Kendall és Carlos valamire készültek. Mikor feloszlott a kertben a "tömeg" beálltam az udvarba, és felcipeltem a ruhákat. A kipakolásukkal nem is bíbelődtem, a szekrényben nem lett volna elég helyem. Átöltözés után levonultam a többiekhez. Carlos éppen főzött, amit nem szokott, Logan eltűnt, Kendall terített, James pedig Los után rakodott.

- Hú, anyás, itt meg mi a frász folyik?- néztem körbe.
- Meglepetés- közölte James, majd kacsintott egyet. Erre fejemet lejajtottam, és számat harapdáltam, hogy ne lássa azt, hogy elpirultam. Másodperceken belül hazaért Logan is, és együtt jelentették be a nagy hírt.

2013. augusztus 6., kedd

24. rész Egy gonddal kevesebb. És több is?

Sziasztok! Először is szörnyen röstellem a kimaradást, de hol nem volt ihlet, mikor meg lett volna, időm nem volt, de most, ha egy rövidke részt is, de megpróbálok feltenni, amitől remélhetőleg Mayám, lesznek neked is ötleteid. Köszönöm a 14 feliratkozót és a közel 5000 megtekintést! Mást nem is fűznék hozzá, mert így is csak az időtöket rabolom, csak annyit, hogy jó olvasást!

24. rész Egy gonddal kevesebb. És több is?
- Amúgy is Rebeca bejelentette, hogy haza megy- közölte Logan, és megölelt vigasztalás képpen.
- Haza megy?- csillantak fel szemeim, mikor visszakérdeztem megerősítést kérve.
- Igen. És neked mi lesz a szerelmi életeddel?- kezdte a testvéri aggódást.
- Nem tudom. Jamest és Kendallt is nagyon szeretem.. Akkor jöttem rá minderre, amikor a szöszi kidobott. Nem tudom mit tegyek. Most kellenek a bölcs tanácsaid.
- Akit szeretsz, engedd el. Ha visszajön, mindig a tiéd volt, ha nem, sosem volt az- nézett mélyen a szemembe Loggie.
- Olyan jó, hogy vagy nekem- pityeregtem el magam és nyakába borultam.- Le kéne mennem... Kell egy kis fagyi- nevettem fel végre.
- Gyere, kicsi lány- nyújtotta kezét, hogy felemel és levisz. Nem is ellenkeztem.. A földszinten volt mindenki, de senki sem állt velem szóba. Kendall a szakítás miatt, James a csók miatt, Becca az miatt, mert tönkretette az életem, Carlos meg... Hol van Carlos? Na mindegy is, vele nem foglalkozom. Batyim a lépcső alján letett, én pedig a konyha felé vettem az irányt. Kinyitottam a hűtőt, majd egy levelet találtam benne. Kíváncsi természetem miatt egyből kinyitottam, és olvasni kezdtem:
"Caroline. Ha ezt olvasod, jó nyomon jársz. A fagyit akkor kapod meg, ha követed a nyilakat, amit kiraktam. Ezerszer és milliószor puszil: Egy titkos hódoló."
Nagyon meglepődtem. Ez az alak tudja a nevemet, hogy hol lakok, és azt az apró kis dolgot is, hogy fagyit keresek. Mindegy, mivel meg szerettem volna kapni a boldogság hormonomat, úgy tettem, ahogy az utasítás tett. Követtem a nyilakat, amikre a képeim voltak nyomtatva. Valaki nagyon felkészült. A medencénél lévő padhoz értem, és ott is volt egy kis papírka.
"Most már tényleg nem jársz messze.  Pár apró dolog, hogy miről ismerheted fel a hűsítőd mostani gazdáját: Sapka, hot-dog. xoxo."
Carlos. Mostmár szinte biztos vagyok benne, így elordítottam ezt a nevet az udvar közepére állva. Öklömet összeszorítottam, szememet becsuktam, és fejemet egy csöppnyit az ég felé tartottam.

- Igen?- szólalt meg egy hang közvetlen előttem.
- Kérem a jégkrémet- néztem rá szúrós szemekkel.- És mi az, hogy titkos hódoló?- faggattam tovább.
- Háát.. Az úgy volt, hogy...
- Terelő szöveget nem kérek- intettem neki, hogy kérem ismét azt a csokibombát.
- Na jó- nyújtotta át a szöveg kíséretében- Amikor idejöttél... Teljesen... beléd estem... és... nem bírtam... hogy velük vagy.. és.. Áh.. úgy sem érted..- sütötte le szemét, száját harapdálva.
- Ez most lesokkolt.. Én... én most bemegyek....-mondtam szaggatottan, és befutottam a házba. Felfelé menetben csak annyit szóltam a lépcsőről:
- Logan, gyere fel. Moooooooooost- Igen, elnyújtottam az o-t, mert így érti, mi a hézag.. Titkos testvéri jelek.. Jó, hogy Loggie itt van nekem.

2013. július 21., vasárnap

23. rész Elhagytak

Sziasztok! Meghoztam a 23. részt is :) Remélem, hogy sokan olvassátok. Bár a számláló pörög, kommentet és pipát alig-alig kapok... Legyetek aktívabbak ♥ Amúgy köszönöm, a majdnem 3800 (!!) megtekintést. Most hirtelen más nem jut eszembe. Nincs más hátra: Jó olvasást!♥

23. rész Elhagytak
A történtek után nem volt sok kedvem James-szel együtt lenni, de muszáj volt. Túl feltűnő lett volna, hogy én hirtelen hazavágtatok. Amilyen gyorsan lehetett, bevásároltunk,  és hazafelé indultunk. Nem nagyon szóltunk egymáshoz, de jobb is volt így. Mikor hazaértünk, én egyből a szobánkat  céloztam meg, mivel nagyon fájt a bokám. Becca egyből utánam jött, és kérdezősködni kezdett.
- Na mi volt, csajszi?
- Ömm.. Tök jól elvoltunk, majd én elestem, felemelt, megcsókoltam. De megesküdtünk, hogy nem mondjuk el senkinek. Nem kéne, hogy Kendall fülébe jusson a dolog. Légyszi, te se mond el.
- Bennem megbízhatsz!- eresztett el felém egy halvány mosolyt.
- Fáj a bokám.. Hoznál egy kis krémet nekem? - kérleltem.
- Persze! Barát a bajban!- kacsintott, majd kiment. Tíz perc múlva tért vissza a kencével.
- Köszönöm- nyújtotta át nekem, mikor én kimondtam.
- Én megyek egy kicsit tv-zni. Ha kell valami, szólj.
- Oké- alig, hogy kimondtam, már el is tűnt. Helyére Logan jött.
- Húgi, jól vagy?- tette fel a költői kérdést.- Képzeld.. Becca szakított velem...- mondta egy kicsit sem szomorú hangon.
- Hogy mi? Miért? Mi történt?- próbáltam tudakolni a bátyámtól mindent.
- Szakított velem. Azt mondta, hogy nem szeret úgy, mint amikor összejöttünk.De tudod mit? Egyáltalán nem bánom. De veled mi is történt?
- Csak elestem. Amúgy semmi különös- füllentettem. Még jó, hogy könnyű átverni.
- Hát jó- állt fel, és elindult az ajtó felé.- De bármi van, nekem nyugodtan elmondhatod- fordult vissza egy mosollyal az arcán. Ezt a gesztust én is viszonoztam, mire kiment Loggie. Gyorsan magam elé kaptam a laptopom, mire újfent kopogást hallottam.
- Igen? Gyere!- Először csak egy kezet láttam- aztán előbújt Kendall.
- Szia! Hallottam egyet s mást, hogy mi történt.
- Mi? Te mire gondolsz?- értetlenkedtem. Ebben a pillanatban esett le. Becca.
- James. Te. Elestél. Csók. Reb mindent elmesélt- remek. Hol marad az LB-k mindent titokban tartanak szabály?... Nem hiszem el.
- Megmagyarázom!- kezdem volna mondókámat, de K-dog leállított.
- Szeretlek. Ennél jobban senkit. Nagyon fáj! Szakítok...- kijelentette, és kiviharzott a szobából. Ezt nem hiszem el.. Egy nap alatt vesztettem el a barátomat, és a legjobb barátnőmet. Azt hiszem, rekordot döntöttem. Letettem a laptopot, majd a párnába temetkezve sírtam. Beszélnem kell a bátyámmal... Írtam neki egy sms-t:
"Batyi. Légyszi gyere fel. MOST.  Car."  Pillanatok alatt ott is termett.
- Mi a baj?- ült oda mellém, és átkarolt.- Mesélj.
- Egy napon vesztettem el a legjobb barátnőm, és a pasimat. Ezt nem tudom elhinni. Érted? Velem ilyen még nem történt!
- Ennek is el kellett jönnie egyszer. Nem mindenki lehet sikeres- mondta, majd átölelt.
- Azt hittem, ez lesz életem legjobb nyara, de tévedtem.
-Még lehet jó nyarad. Amúgy is. Rebeca bejelentette, hogy......

2013. július 18., csütörtök

22. rész A csók

Sziasztok! Egy kis idő után meghoztam a 22. részt is.Jó olvasást!

22. rész A csók
Reggel furcsa motoszkálásra ébredtünk. Mivel korom sötét volt a szobában, felálltam, hogy kihúzzam a függönyt, elbotlottam valakiben.De pont úgy estem rá, hogy a nemi szervén volt a kezem.
- Kendall, mond, hogy te vagy az...- reménykedtem, hogy igenlő választ kapok, de nem így lett.
- Nem nyert... James vagyok...- mondta nagyon furcsa hangon.
- Fujjjj....- pattantam fel hirtelen- Mi a francot keresel itt?
- Csak hajlakkot keresek- közölte.
- Itt? Ugyan nincs. keresd a saját fürdődben...
- De az enyém elfogyott- nyavalygott.
- Hát sajnállak. Most pápá!- köszöntöttem, és kitessékelte a szobából. Mikor végre becsuktam az ajtót, a kulcsot zárásra fordítottam, majd megint visszadőltem az ágyra. Nem tudtam visszaaludni, így Kendallt magára hagyva levágtattam a nappaliba.
- James, remélem, most örülsz, hogy felkeltettél- néztem rá szúrós szemekkel.
- Hey, nem tehetek róla, hogy eltűnt a hajlakkom. És nem én tehetek róla, hogy hogy estél rám.. Még jó, hogy nem smároltál le...
- Ne mond, hogy nem tetszett volna..- kezdtem oldani a hangulatot.
- Ömm.. Ezt ne most beszéljük meg. Inkább egy séta közben a bolt felé. Velem tartasz?- nézett rám könyörgő szemmel.
- Na jó. Csak magamra kapok valamit- adtam be a derekam, és felszaladtam átöltözni.- Indulhatunk- fogtam meg a kosarat, és kiléptem az ajtón. Jemez rögtön jött is utánam.
- Nagyon tetszik ez az öltözék- mért végig, és domborulataimnál egy kicsit elidőzött.
- Hm... köszi. És őszintén. Miért jöttél be?
- Mondom, hogy hajlakkot kerestem..- jött hozzám egyre közelebb, és én pedig húzódtam el tőle addig, míg kibicsaklott a lábam, lehajolt hozzám, és felemelt.
- Auu... köszi, hogy segítettél...- mosolyodtam el, és mélyen a szemeibe néztem. Hogy tudtam egy ilyen srácot kidobni? Én hülye.. hogy gondolhatok ilyenre.... Miközben ezen gondolkodtam, éreztem melegséget a testemben. Egyre közelebb, és közelebb hajolt, majd megtörtént. Megjelentek a pillangók a hasamban, és ismét vidám repkedésbe kezdtek. Átkaroltam a nyakát, ő pedig kezét finoman derekamra csúsztatta. Egy pár perc után viszont eltaszítottam magamtól.
- James, ez nem jó ötlet... Én még haragszom rád...
- Nem úgy tűnt- vágott vissza.
- Pedig azt, amit akkor csináltál, amikor idejöttünk, még nem felejtettem el.
- Tudom, de légyszíves, próbáljuk meg.
- Nem lehet. Kendallal járok, nem csalhatom meg. De ide értünk, és ezt a témát a többiek előtt IS hanyagoljuk.