28. rész- A randi

                                                            28. rész

Evés után elmosogattam, közben James átölelte a derekamat.
- Szóval, megyünk randizni?- kérdezte.
- Menjünk. Megérdemelsz még egy esélyt.  De most engedj el, mosogatnom kell.
- Egy pici pusziért.
- James, nem kapsz puszit a randiig. Mikor megyünk?
- Este nyolc?
- Huu, gyorsan össze kell szednem magam- gyorsan végeztem, majd elmentem készülődni, mert majdnem hat óra volt. A hajamat begöndörítettem, kisminkeltem magam, majd kiválasztottam egy fekete-fehér összeállítást egy kék hajpánttal, majd lőttem egy képet, és feltoltam twitterre egy képaláírással: "Igenis, az álmok valóra válnak!" Összepakoltam egy -a szerelésemhez illő- táskába a legfontosabbakat, mint telefon, pénztárca, iratok, zsepi, szájfény, tükör, stb., és mivel lassan ott állt az idő, beleugrottam a kedvenc tornacsukámba (fekete-fehér csillagos Converse) és leszaladtam a lépcsőn. James már lent várt engem egy dobozzal a kedvenc csokimból.
- Azta, de jól nézel ki!- üdnvözölt.
- Te sem panaszkodhatsz- elnevettem magam, majd egy kicsit lehajtottam a fejem, hogy ne látszódjon az, hogy elpirultam. Átadta a csokit, majd a karját nyújtotta, hogy belekaroljak.
-  Menjünk.
- Sziasztok!- köszöntem el a többiektől. Kiléptünk a kellemes nyári estébe.- Hová megyünk?
- Majd meglátod. De előre tudom, hogy imádni fogod. Kinyitotta nekem a kocsiajtót, majd beült a sofőrülésre, és mentünk. Megbíztam benne. Valahogy éreztem, hogy életem legjobb döntése ez a randi. Negyedóra kocsikázás után egy ismerős helyen találtam magam.
- Emlékszel Car? Ez az a hely, ahol először találkoztunk.
- Igen. És ez az a hely, ahová akkor rohantam, amikor... Amikor először megcsókoltál.. Mindenki előtt- könnybe lábadt a szemem.
- Királylány, emeld fel a fejed, mert leesik a koronád- két ujjal állam alá nyúlt, felemelte, maga felé fordított és megcsókolt. Mindent beleadott ebbe a csókba. Minden érzését, minden szemrehányását, amit az időért tett, hogy ennyit kellett rám várjon, minden szerelmét, minden vágyát. Mindenét. És rájöttem, hogy imádom. Nem tudom meghatározni pontosan, hogy mi az a tulajdonság, amivel megfogott, vagy mi amit annyira szeretek rajta. Ez mind-mind leírhatatlan. Élveztem a pillanatot, és egy percig sem haboztam, hogy visszacsókoljam.
- Szeretlek- súgtam bele hosszúra nyúló csókunkba.
- Erre vártam, amióta ismerlek. Én is szeretlek Téged, Caroline- ahogy kimondta.. Valami bizsergő érzés futott végig rajtam.- Egyébként ne hidd, hogy itt vége a meglepetéseknek- kacsintott, majd megfogta a kezem, és a parkba siettünk. Ami ott várt rám, na arra aztán tényleg nem számítottam volna. rózsaszirmokkal végigszórt ösvényen mentünk egy lepedőig, amin egy piknikkosár volt, körberakva fáklyákkal, hogy lássunk. Gyönyörű volt az egész.
- Ez csodálatos!- bámultam, mint aki még sosem látott pikniket. Na jó, ilyet nem is talál mindennap az ember.- Te aztán kitettél magadért- öleltem meg Jamest.
- Csak le akartalak nyűgözni- mondta, közben viszonozta ölelésem.
- Hát ez sikerült!- rebegtem még mindig a meglepettség hatása alatt állva.
- Örülök neki- mosolygott, majd leült. Én is követtem.- A kedvencedet csináltam.
- Csak nem?- csillant fel a szemem.
- De. Majonézes kukoricasaláta és rántott húsos szendó- nyújtott át nekem egyet.
- Honnan ismersz ennyire?- nevettem.
- Hát, kiskorunk óta ismerjük egymást, és van egy bátyád is, aki minden  titkodat képes kiadni.
- Oh, gondolhattam volna- mosolyodtam el megint, majd elkomolyodtam.- James, te vagy a legjobb dolog, ami történt velem. Szeretlek.
- Caroline, én is pont így érzek- mondta, majd szerelmünket megpecsételtük egy csókkal.