11. rész Miért tetted?

Sziasztok :) Meg is hoztam a 11. részt. Köszönöm a majdnem 900 megtekintést, és a 8 feliratkozót! Amint látjátok, elindítottam egy új lapot, amin a kritikákat olvashatjátok, amiket a blogra kapok. Ha tudtok valakit, akinél lehet kritikát kérni, és még nem kértem,kérek mindenkit, hogy írja meg nekem valahogyan azt az oldalt! Köszönök mindent nektek, és jó olvasást!!

11. rész Miért tetted?

Reggel én keltem fel legelőször. Nem azt akartam látni legelőször, amit láttam. Remélem nem történt meg köztünk... De miért is aggódok ezen? Hiszen este úgy aludtam el, hogy csak átkarolt, és nem történt "gond". Hogy gondolataimat tereljem lementem, és főztem magamnak egy jó erős feketét az én aranyos kis bögrémbe, ami bevallom, nagyon jól esett. Mire elszürcsöltem a kávét felébredt -szerencsémre vagy nem. James is.

- Jó reggelt- köszöntött reggeli rekedtes hangján.

- Neked is hajas baba- viccelődtem vele, mert igaz, hogy egy "kicsit" haragszom rá azért, amit tett, de nem mutathatom ki. Nem élhetünk örökké haragban...

- Mindenkinek csináltál ébresztőt?- nézett rám reménykedve.

- Nem, mert nem hittem volna, hogy bárki is fent lesz rajtam kívül reggel nyolckor. De ha akarod, csinálok neked egyet.

- Kérlek! Meghalok már egy jó machiatoért- miközben csináltam, Jamez a kanapén ücsörgött, és a tv csatornák között szörfözött.

- Tessék, itt van- nyújtottam át neki a gőzölgő italt.

- Köszönöm!- hálálkodott, és a maga melletti üres helyre mutatott, hogy üljek le. Én nem haboztam tovább, lehuppantam mellé. Csendben elszürcsölte a reggeli italt, majd miután elmosta visszaült mellém.

- Szeretnék veled beszélni- szólalt meg, amitől féltem...

- Rendben. Akkor hallgatlak.

- Rettenetesen sajnálom amit tettem. Igaz, hogy nagyon tetszel nekem most is, és tetszettél mindig, de ha te Kendallal szeretnél együtt lenni, teljesen megértem- fejezte be mondanivalóját. Remek, megint sikerült összekuszálnia a gondolataimat, amikor azt hittem, hogy sikerül végre elfelejtenem őt.

- Hát.. nem tudom, hogy mit mondjak erre. Át kell gondoljam a dolgokat, mert én is szerettelek, és ahogy most itt ülünk, érzem a pillangókat a gyomromban, de nem tudom a fejemben helyrerakni az érzelmeket. Mert úgy érzem, hogy Kendallt is nagyon nagyon szeretlek.

- Segítsek eldönteni?- tette fel kérdését, közelebb hajolt, és a következő pillanatban azt éreztem, hogy puha ajkai az enyémekre tapadtak, majd szempilláim-mintha nem én irányítottam volna őket- lecsukódtak, és teljesen átadtam magam az érzésnek. Mikor észbe kaptam, hogy mégis mit művelek,  elfordítottam a fejem, és azám szélét harapdálni kezdtem.

- Ezt nem lett volna szabad. Miért tetted? Tudod, hogy van barátom...- vontam kérdőre JM-t, bár ha azt mondtam volna, hogy ez a csók nem volt jó, meghazuttoltam volna saját magam.

- Visszacsókoltál, úgyhogy szeretsz...

- Én nem szeretlek...- pityeregtem el magam, majd felrohantam a szobába.